A fordító és tolmács közötti különbség

Manapság az emberek nagy része szinonimaként kezeli a ’fordító’ és ’tolmács’ szavakat. A valóságban viszont a két tevékenység között óriási különbségek vannak.

A fordítók és a tolmácsok írott vagy beszélt idegen nyelvet fordítanak le professzionális szinten anyanyelvükre. Ezen fordításoknál ők többnyire kilépnek a hétköznapi nyelvezetből, minden esetben szükséges az emelkedett nyelvi szint kiváló ismerete, például rengeteg szakszót kell ismerniük, a kiinduló-, és a célnyelvben egyaránt.

A fordítók többnyire írásban dolgoznak, ami azt jelenti, hogy írott szövegeket fordítanak, mint például okiratokat vagy használati utasításokat.

A fordítók képzésének elvégzése után szert tesznek olyan képességre, amelyek által egy szövegeket a legmélyebb értelmében is fel tudnak dolgozni és azt anyanyelvükre átformálni, úgy, hogy az úgy hasson, mintha anyanyelven íródott volna.

Ezek után sejthető, hogy mennyire fontos számukra a precizitás, minden kis apró részlet jelentős számukra, munkájuk tökéletes elvégzése érdekében. Természetesen itt nem csak a megfelelő szó alkalmazása a fontos, hanem magának a szövegnek a felépítése is elsődleges fontosságú.

A tolmácsok ezzel szemben a hallott idegen nyelvet fordítják szóban anyanyelvükre. Sok esetben a hallottakat viszont szimultán kell fordítani, amely rendkívül megterhelő. Emellett létezik a konszekutív tolmácsolás, amelynél a tolmácsnak van lehetősége jegyzetelni, persze csak a legfontosabb adatokat, szavakat.

A jegyzetelésnek is meg vannak a maga szabályai, praktikái, ezeket, és magát a tolmácsolást a tolmácsképzések alatt lehet elsajátítani, ahol a tanulók a gyors nyelvmegértést és annak gyors, ámbár precíz visszaadását gyakorolják. A különbségek tehát láthatók, mindkét munka nehéz a maga módján, mindkettőnek vannak a másikkal szemben előnyei és hátrányai.

A fordítás hét alapelve

1. Kreatív fordítás, a szó szerinti helyett

Amennyiben egy vállalkozás nem szó szerinti fordítást kér, hanem egy más kultúrkörhöz illeszkedő átfogó stilisztikai átültetést, akkor transzkreációról beszélünk.  A transzkreáció szó az angolszász nyelvterületről származik és a ’translation’ (fordítás) és ’creation’ (alkotás) szavakból tevődik össze.  Magyarosan átültetésnek is nevezhetnénk. Korábban adaptációnak nevezték ezt a folyamatot. Ez a kreatív fordítás komplex feladat.

Nyelvi spárgát igényel, méghozzá egyszerre több irányban: egyrészt a szöveget egy másik nyelvre át kell ültetni, másrészt viszont nem szabad egy az egyben passzolnia. Az átültetett információnak egyrészt a célközönség szempontjából kulturális szokásaiknak megfelelően is könnyen kezelhetőnek kell lennie, másrészt a fordítandó szöveggel szemben is meg kell tartania a szükséges távolságot.

Ezek mind nagyfokú kreativitást követelnek meg: miközben az eredeti szöveg létrehozója szabadon alkothatta, formálhatta a szöveget, a „kreatív fordító” szűkös határok közé van beszorítva. Olyan szöveget kell létrehoznia, amely az eredeti szöveg kijelentéseinek érzelmi hatásait megtartja, ugyanakkor a célszöveg stilisztikai finomságaihoz is illeszkedik. Ez rengeteg munkát és időt igényel.

2. Szaktudása legjobbját kell nyújtani

A kulturális különbségek gyakran vezetnek ahhoz, hogy az image-kampányok más országokban nem érik el hatásukat. Ilyenkor a vállalkozások látszólag megoldhatatlan problémával találják szemben magukat: egy márkának világszerte ki kell fejtenie hatását, viszont egy helyi közönséget kell megcéloznia. Ilyen esetben a fordításnál többről van szó.

Egy sikeres transzkreációhoz a fordítónak szaktudása legjobbját kell nyújtania. A követelések listája hosszú: a fordítónak elsősorban a forrásnyelvet és a célnyelvet is (utóbbit anyanyelvi szinten) professzionális szinten kell ismernie és használnia. Másrészt a megfelelő interkulturális kompetenciája is megfelelő szinten kell legyen, és harmadrészt kreatívan kell tudjon írni.

Ezek mellett még rendkívül fontos, hogy megfelelő tudása legyen a marketing területén, ismerje ezen terület minden csínját-bínját. Nem árt továbbá az ügyfelek felől érkező információk és persze a cég, üzletág ismerete sem, amelyben a fordítást végzi.

3. Megérzések

A tiszta tények fordításához nem szükséges a transzkreáció. Műszaki szövegek, terméklisták vagy az éves elszámolások érzelemmentes szövegek, semleges stílus szükséges fordításukhoz.

Más a helyzet a szlogeneknél, brossúráknál, vagy bármely szociális-média tartalomnál, tehát olyan szövegeknél, amelyek márkákat és termékeket mutatnak be: ebben az esetben a transzkreáció lép életbe, a szó szerinti fordítás nem működik.

A márkát el kell adni, tehát itt az érzésekkel, érzelmekkel kell játszani. Az imázsszövegek információt nyújtanak a termékről nyelvi képek és stilisztikai nüanszok segítségével. Ilyen fordításoknál tehát a fordítónak azt a célt kell elérnie fordításával, amelyet a szöveggel a kiinduló nyelv országában szeretnének elérni.

4. Na de stílusosan, kérem!

Az eredeti szöveg hanghordozását és stílusát a transzkreáció folyamán meg kell őrizni. Hogy ez sikerüljön, a fordításnál minden meglévő eszközt megpróbálnak felhasználni, szójátékokat, szólásokat, szóképeket, közmondásokat, idiómákat, metaforákat és dialektusokat. Csak így maradhat a fordított információ élénk és csak így érheti el ugyanazt a hatást a célszövegben, mint amit az eredetiben elér. Ennél fogva a transzkreáció a fordítás magasabb szintje.

5. A kreativitás határai

A transzkreáció folyamán megköveteltetik a kreativitás, ugyanakkor ezt keretek közé szorítják. Így hát a fordítónak tudnia kell, hogy milyen célközönséget céloznak meg a szöveggel, valamint a kívánt hatásról is egyeztetnie kell a szöveg alkotójával. Sok vállalkozás rendelkezik ugyanakkor sajátos stílusirányelvekkel, amiket szintén figyelembe kell venni.

Ezen kívül a terminológiákra és kulcsszavakra is figyelni kell. Ezekhez tartozik a mértékegységek, dátumok, illetve címek formátuma és a helyi normák és irányelvek megfelelő átültetése.

6. A hűtlenség, mint erény

A transzkreáció célja nem az eredeti szöveghez való hűség, ugyanis e folyamat során nem tényeket kell fordítani, hanem információkat ötleteket és érzelmeket. Ilyenkor a kiinduló szöveget darabjaira kell szétszedni: milyen feltevéseket és értékeket helyez előtérbe, röviden: melyik kultúrát ülteti át?

A transzkreáció olyan szöveget hoz létre, amely az információt pontosan átadja, ugyanakkor más kifejezéseket, szóképeket és ingerszavakat használ. Nem új szöveg keletkezik, hanem egy másik. A transzkreáció tulajdonképpen a fordítás és a szövegalkotás közös halmaza. Ez akkor sikerül jól, ha az olvasó nem fedezi fel a folyamat lépéseit, tehát az igazításokat, megfeleltetéseket.

7. Sok út vezet a célközönséghez

A transzkreáció segít a vállalkozásnak azt a nyelvet beszélni, mint az ügyfeleik. Viszont ennek minden mediális csatornán így kell lennie! Ez elkezdődik a szlogenekben szereplő információk átvitt értelemzésével, folytatódik a brosúrák és dolgozói magazinok oldalain és egészen az internetes oldalakig és szociális- média tartalmakig terjed, és soha nem ér véget. A mai világban a technika fejlettségének hála az információ mindenhova eljut.

Tipikus fordítási hibák, amik elkerülhetők

A fordítási hibák nem mindig olyan egyértelműek, mint ahogy gondolnánk.

Mindenki látott már hibás feliratokat, táblákat, étlapokat, amelyeket fordítók készítettek. Hogy lehet a tipikus fordítási hibákat osztályozni, milyen következményekkel járhatnak és hogyan lehet ezeket elkerülni?

Ahol a fordítási hibák felbukkanhatnak

Hibázni emberi dolog, viszont ugyanakkor teljes mértékben elkerülhető a hibák nagy része. Nem csak a hajmeresztő hibák a hibák, hanem az apróságok is, amelyek által a szövegen látszik, hogy fordították.

A nyelvek többé-kevésbé rokonsági kapcsolatban állnak egymással. Ha szoros a nyelvi kapcsolat, nagy a veszélye az ún. ’hamis barátok’ csapdájába esni. Ezek a szópárok hasonló külalakjuk ellenére sokszor teljesen más jelentéssel bírnak.

Amennyiben két nyelv felépítése és szókincse nagyon különbözik egymástól, úgy összetett feladat, ekvivalens kifejezéseket vagy a nyelvtani struktúrákat a célnyelvvel összhangba hozni.

A mondat felépítése, azaz a szórend is egy tipikus hibaforrás lehet fordításkor. Egy szövegen látni lehet sok esetben, hogy egy lefordított szöveg, ha a mondatok rövidebbek vagy hosszabbak a célnyelvben, mint általában.

Minden nyelvnek van ezen kívül kedvenc szófaja. Példának okáért a német tudományos szövegekben előszeretettel használnak nominalizációt, ami azt jelenti, hogy az igéket főnevekké alakítva használják. Az angol nyelvben viszont ezzel ellentétben inkább igéket használnak szívesen. A nyelvi szakértők ismerik ezen finom különbségeket és a fordításoknál tudatosan figyelnek is ezek betartására.

Fatális hibának az nevezhető, amikor már a szöveg fajtájának jellegzetességei sérülnek a fordítás során. A jogi területen szigorú előírások vonatkoznak a szövegekre, amelyek ugyanúgy a fordítókra is vonatkoznak a szöveg megalkotásánál. Ha ezeket megsértik, annak jogi következményei lehetnek.

Ezek mellett a fordítóknak különösképpen figyelniük kell a számok fordításánál, amelyeket persze csak át kell másolni, viszont azt a megfelelő egységgel és központozással, mivel egy vesszőhiba a számoknál szintén katasztrófát idézhet elő.

Hamis barátok

A leggyakoribb és legismertebb hibákat teljes bizonyossággal a ’hamis barátok’ okozzák. Nagy népszerűségnek örvendenek a turisták körében.

Abban az esetben, amikor a mobiltelefonból mozgó telefon, a Ferihegyi repülőteret pedig a Gellért-hegynél keresik, biztosan gépi fordítás történt a háttérben. Sikertelenül.

Viszont sok esetben a hús-vér fordítók is elbuknak a ’hamis barátok’ fordításánál, a hasonló hangzás és írásmód miatt.

Az ’Akademiker’ németül például a felsőoktatást elvégző személy megnevezése, magyarul az ’akadémikus’ viszont az a személy, aki az MTA-ban dolgozik. A ’solid’ az angolban szilárdat, tartósat jelent, magyarul viszont a ’szolid’ ’visszafogott’-at jelent.

Kutatás, kutatás, még több kutatás

A fordítás tehát többet igényel, mint a nyelv magas fokú ismerete, rengeteg pontos előkészületet igényel.

Első körben a fordító megismerkedik a szöveggel, ami előtte áll:

  1. Ki írta a szöveget és mi a célja vele?
  2. Kinek és miért kell lefordítani a szöveget?
  3. Milyen a kiinduló szöveg fajtája és mire kell ügyelni a célnyelvre történő lefordításakor?

A szakfordítók az esetek túlnyomó részében szakszövegekkel dolgoznak. Ahogy a szöveg fajtája elárulja, ezeket szakemberek írják más szakemberek vagy olykor egy szélesebb célközönség számára.

Rengeteg szakkifejezést használnak, amely a szövegben szereplő bizonyos szakterületre jellemző. Aki már próbálta megérteni két orvos egymás közötti társalgását, vagy például egy fogorvos és asszisztense között elhangzott mondatokat, tudja, hogy ezek a beszélgetések egy külsős, hozzá nem értő személy számára nem mindig érthetők.

Ezért foglalkozik egy fordító mindkét nyelv terminológiáival, azért, hogy a fordításoknál ezek ne okozzanak gondot. Ideális esetben egy ún. Fordító Memória segíti munkájukat, amely egy, már lefordított szövegeket digitálisan megőrző program.

Egy professzionális fordításnak pontosan a sok kutatómunka jellemzője.

A fordítási hibák következményei

Nyaraláskor az ember sokszor nevetgél a helytelenül lefordított, olvashatatlan táblákon. Sok esetben viszont inkább frusztráló, ha az étteremben egy fordítási hiba miatt nem értjük, hogy mi áll az étlapon, és emiatt vakon kell ételt rendelnünk.

Előfordulhat azonban az is, hogy egy szerződés vagy egy használati utasítás hibásan, vagy értelmetlenül van lefordítva. Ebben az esetben minden, a fordításban szereplő személy súlyos következményekkel számolhat.

Gyakran pótköltségek terhelik meg a vállalkozásokat, amikor a hibás prospektusokat például újból ki kell nyomtattatni.

Ennél viszont rosszabbak azok a helyzetek, amikor anyagi vagy netalántán személyi károk keletkeznek a rossz fordításokból, például orvosi szövegek fordítása esetén.

Az ilyen hibák jogi következményekkel járnak a fordítót illetően, akkor is, ha a fordítónak van felelősségbiztosítása, ugyanis a hírnév teljesen összeomolhat és a fordító lehet, hogy soha többé nem kap megbízást. Ezen hibák elkerülése érdekében érdemes nem csak egy egyszerű dolgozót megbízni a fordítással, aki rendelkezik nyelvismerettel, hanem egy olyan szakfordítót érdemes felkeresni, aki a kívánt területen elegendő tapasztalattal rendelkezik.

Legyél “tabletes-fordító” te is!

Alexander Drechsel  az Európai Bizottság személyzeti tolmácsa, aki angol, francia és román nyelvről fordít németre, az anyanyelvére. Mások véleményét a tolmácsfülkében mondja el, weboldalán (adrechsel.de) és Twitter oldalán (@adrechsel) pedig a saját véleményéről olvashatunk, illetve a nyelvek és a technológia világába nyerhetünk betekintést.

Tablet tolmács mikrofonnal

Néha, amikor az emberek beszélnek velem egy konferencián vagy egy találkozón, csak a “tabletes srác” vagy a “tabletes tolmács” néven emlegetnek. Valószínűleg azért, mert azóta dolgozom a tabletekkel, mióta az Apple kiadta az első iPad-et 2010-ben. Eddig öt fajta iPad és három androidos tablet tulajdonosa voltam. Ezeket a tableteket használtam tolmácsolás előtt, közben és után mindenféle feladatra.

Sokáig segítettem abban is, hogy a tolmácsok a legtöbbet kihozhassák a tabletükből kurzusok és előadások során.
Azonban mindig felmerült bennem a kérdés: mi a helyzet a tabletekkel és a fordítással? Hasznosak lehetnek ezek az eszközök a fordítók számára? Ebben a cikkben részletesebben megvizsgálom ezt a kérdést.

A CAT eszközök kerülgetik a forró kását

Az első feladat, hogy megnézzük, elérhetőek-e a CAT-eszközök a tableteken. 2017-ben az egyszerű válasz erre az, hogy nem. A bonyolultabb: attól függ. De miért nem támogatottak széleskörben a CAT-eszközök?

Nos, a fordítási memória, a gépi fordítás, a terminológia, a projektmenedzsment és más funkciók miatt egy CAT-eszköz sok helyet igénylő alkalmazás. Ezzel szemben a mobilalkalmazások 1-1 dologra öszpontosítnak, nem biztosítanak ennyi funkciót egyszerre.

Nézzük meg a CAT-eszközök és a tabletek jelenlegi helyzetét:

– Az SDL Trados Studio jelenleg nem érhető el a tableteken. Bár telepítheted a Microsoft Surface Pro 4-re, de ez az eszköz inkább egy tablet-laptop hibrid. Tehát jelenleg az egyetlen lehetőség az, hogy távoli hozzáféréssel elérhető egy rendes (lásd alább).

– Az OmegaT olyan CAT-eszköz, amelyhez szükség van a Java futtatására, de a Java nem (igazán) elérhető az iOS vagy Android tableteken. (A Microsoft Surface itt is lehet alternatíva.).

– MemoQ: A Kilgray a MemoQWeb-et ajánlja, bár a memoQ szerver telepítése mellett szükség van egy webes licenszre is, hogy lehessen használni. Ha megvan a fordítási felület, akkor a terminológiakezelő rendszer és néhány projektmenedzsmenti és adminisztrációs szolgáltatás elérhető.

– A Wordfast egy Wordfast Anywhere nevű webalapú megoldást kínál, és nem igényel Wordfast licenszet. Most ingyenes tárhelyet biztosít a cég szerverén a fordítómemória, szószedetek és egyéb fájlok számára. A WFA együttműködési és megosztási funkciókat is kínál.

– A Memsource jelenleg a vezető CAT-eszköz, ha mobil elérhetőségről van szó. Felhőalapú megoldással működik. Az asztali szerkesztő is elérhető, de a legtöbb dolog online történik. A közelmúltban adtak ki iOS-re és Androidra olyan alkalmazásokat, amelyek elsősorban projektmenedzsereknek szólnak.

Noha egyes CAT-eszközöket valóban lehet tableteken használni, a legnagyobb problémát valószínűleg a rendelkezésre álló korlátozott képernyő jelenti. Az lenne a tanácsom, hogy használjunk külső billentyűzetet. Android és Windows készülékeken akár egeret is csatlakoztathatunk.
De térjünk vissza az üzletre és a produktivitásra: nézzünk meg még néhány munkához kapcsolódó esetet. A legtöbb feladatot mostmár könnyen elvégezhetjük tabletekkel. A Microsoft, a Google és az Apple irodai alkalmazáscsomagjai könnyen elérhetők, és sok mindenre használhatóak:

– Szövegdokumentumok írása és szerkesztése. A legtöbb alkalmazás nyomonköveti a változásokat, vagy akár rajzolhatja és jegyzetelhet egy szövegben.
– Táblázatok készítése és szerkesztése. Tartalmazhatnak akár függvényeket vagy feltételes formázást is, ha szükséges.
– Prezentációk létrehozása és szerkesztése. Ó, és tudtad, hogy a prezentációt közvetlenül a készülékedről is előadhatod vezeték nélkül?

Egy másik nyilvánvaló felhasználási az e-mailek kezelése. A képernyőn megjelenő billentyűzettel (vagy akár egy külső billentyűzettel) kis gyakorlás után menet közben is úgy tudunk írni, mint egy profi

Bizonyos szempontból a mobil eszközök valóságos géniuszok: gondoljunk csak a beépített fényképezőgépre a tableteken vagy okostelefonokon. Nem csak fényképeket készíthetünk, hanem a készüléket hordozható szkennerré is alakíthatja. Az olyan alkalmazásokhoz hasonlóan, mint a Scanbot, az eszközkamerát kihasználva egy vagy több oldalt gyorsan és tisztán beolvas, és optikai karakterfelismerést is kínál.

A FreshBooks segítségével nemcsak ügyfeleket, projekteket és számlákat kezelhet, hanem “letapogathatja” azokat a papíralapokat is, amelyekre szükség lehet ügyfeleknek a számlázására.

Több, mint egy távoli lehetőség: otthoni számítógéphez való hozzáférés

Függetlenül attól, hogy az egész világon utazik-e, vagy csak egy emeletre van az íróasztaltól: néha hasznos lehet, ha távoli hozzáférést biztosít az otthoni számítógépéhez. Talán ez az a nagy, régi CAT eszköz, amely nem fut mobileszközökön vagy az asztalon tárolt fájlon, de nem is a kedvenc felhő tárolójában – ha távoli hozzáférést állít be, ezek a pillanatok már nem fogják megijeszteni kikapcsolta a számítógépet). És tényleg nagyon könnyű elindulni. A telepítés két összetevője, a “segítőalkalmazás” a számítógépen és a kliensalkalmazás a táblagépen vagy okostelefonon. A legegyszerűbb rendszer, amelyet ismerek a Google Távoli asztal, különösen, ha már használja a Chrome asztali böngészőt:

1. Telepítse a Chrome távoli asztal bővítményét Mac-en vagy számítógépen.
2. Nyissa meg az újonnan telepített Távoli asztali alkalmazást, és kövesse a telepítési utasításokat.
3. Töltse le az ügyfélalkalmazást iOS vagy Android-eszközére, és jelentkezzen be a Google hitelesítő adataival.
4. Válassza ki a számítógépet vagy a Mac-t az elérhető eszközök listájáról, és jelentkezzen be a telepítés során megadott PIN kóddal.

Alexander Drechsel bejegyzése

Az alacsony árak és a robotok jönnek, hogy megszerezzenek minket?

Íme, egy olyan poszt, amit már egy ideje írok… és mivel a fő munkahelyemen a számítógép a tegnap estét választotta a megfelelő időnek arra, hogy elromoljon (ne aggódjon… mindenről volt másolat készítve), így van egy kis időm, miközben javítják.

Ez a bejegyzés számos olyan kérdésre ad választ, amelyeket az elmúlt hónapokban az olvasóktól, kollégáimtól és diákjaiktól kaptam az alábbiak szerint:
“Találkoztam egy párizsi székhellyel rendelkező társasággal, akik fordítókat kérnek fel arra, hogy jelentkezzenek egy platformra, ahol ingyen adják be munkájukat (vagy egy kávésbögre ellenében, ha nagyon jók), és azon gondolkoztam, hogy van e valami ötlete a fordítók szabadúszó piacának megváltoztatására. ”

“Aggódik-e amiatt, hogy az MT beleavatkozik bizonyos fordításpiacokba, vagy a fordításipar egészébe?”

“Gondolja, hogy a fordítóknak más munkát kellene keresniük?”

Úgy vélem, hogy ezek a kérdések általános bizonytalanságot jelentenek, mint az első kérdezőnél is látható, a szabadúszó fordítási piac változásáról. Szóval merüljünk bele; Én elmondom az én gondolataimat, és Ön pedig a kommentekben megoszthatja a saját véleményét.

Rövid válasz: Igen, a dolgok megváltoztak az iparágunkban. Több ember végez szabadúszó munkát, és egyre többen lépnek be ebbe a munkakörbe a nem hagyományos utakon keresztül, amelyek közelebb viszik őket az alacsonyabb árakhoz.

Egyre nehezebb élni az iparágunk alacsonyabb szintjén, és a legmagasabb szinten nagyobb a verseny, mivel egyre többen választják a kilépést az alacsonyabb szintről. A gépi fordítás minden bizonnyal a “csak-információ” fordítási piachoz vezet, és olyan szakterületekre, ahol a szakszókincs nem fontos. Valójában úgy gondolom, hogy ezek a változások leválaszthatják azokat az ügyfeleket, akik szeretnének, szükségük van és hajlandóak fizetni az igazán jó fordításokért. Bizonyos nyelvek és szakterületek esetében az MT egyszerűen nem életképes versenytársa a humán fordítóknak bármilyen típusú projekthez, és talán soha nem is lesz az.

Úgy gondolom, hogy a legfontosabb választás, amit meg kell hoznia: Ha a jövőben fordítást szeretne készíteni, fordítószoftver-szakértő vagy író akar lenni?

Hosszabb válasz: amikor tizenöt évvel ezelőtt elkezdtem az iparágban dolgozni, a dolgok mások voltak. A legtöbb szabadúszó egyszerűen nem volt hajlandó minimálbérért dolgozni. De azóta sok dolog megváltozott. Nemrég olvastam egy felmérést, amely szerint az amerikaiak mintegy 34% -a független munkavállaló, és ez a szám 2020-ra körülbelül 50% -kal fog növekedni. Nemrég beszéltem különböző kezdő fordítókkal, akik a következőket mondták nekem: “jelenleg barista / dadus / múzeumi őr / kétnyelvű adminisztratív asszisztens vagyok, így 9,25 $ / óra, plusz engedmények, fizetett szabadság stb. Azonban, ha 20 dollárt tudnék óránként keresni és otthonról dolgozni a saját menetrendem szerint, akkor örülnék neki.

Mi a helyzet az MT-vel? Egyáltalán nem vagyok MT utáló. Gyakran mondom az ügyfeleimnek, hogy én magam is használom a Google Fordítót…azonban csak egy általános jelentéstartalomra.Például, ha nyaralni fogok Olaszországban, és szeretném tudni, hogy a múzeum mely napokon van nyitva és zárva, a Google Fordító tökéletes munkát végez. Vagy amikor egy svájci ügyfél elfelejti, hogy nem beszélek németül, és e-mailt küld nekem a német fordításról auf Deutsch-ra vonatkozóan, a Google Fordító általában jól körvonalazza mindazt, amit kér. Ha olyan iparágakra fordítok, ahol a fordításokat többnyire csak információs célokra használják, és ahol van némi tolerancia a rossz fordításhoz, vagy akár kisebb fordítási hibákhoz (gondoljon a kis felhasználói röpiratokra, amellyel jár például a fülhallgató és konzervnyitó…). Megkérdezem magamtól: ha az MT trendjei – köztük a neurális hálózatépítés – folytatódnak, akkor vajon boldog leszek-e, ha napi 6000 vagy 10 000 szót fordítok és szerkesztek és csak pár centet fogok kapni egy szó után? Vagy inkább máshol keressek munkát?

Saját munkám során szándékosan elhatároztam, hogy többféle ügyféllel fogok dolgozni. Például nemrég kezdtem el fordítani az európai környezetvédelmi alapítvány blogbejegyzéseit. Amikor a mintafordítást elvégeztem nekik, azt mondták: “Ne tekintse hivatalos fordításnak; írja át, úgy mintha egy amerikai blogbejegyzést írna. “Ez az a fajta ügyfél, akit én keresek, mert ez olyan képességet igényel, amely az MT-nek nincsen.

Összefoglalva, nem hiszem, hogy az lenne a kérdés hogy, a fordítóipar még 20 év múlva is itt fog-e tartani, vagy sem; biztos vagyok benne, hogy igen. Úgy gondolom, hogy fontosabb kérdés az, hogy hova szeretne beilleszkedni: naponta nagy mennyiségű szó fordítója és szerkesztője, vagy kétnyelvű író lenne szívesebben?

Olvasók, Önökön múlik: gondolkodtak már ezen?

Munka és magánélet egyensúlya: “Nem tudom” versus “Úgy döntöttem, hogy nem…”

A negyedik negyedév a mai napon elkezdődött, és vele együtt az őrült rohanás, amely, úgy tűnik, mindig az év végén jön. Ez az időszak majdnem mindig a legzsúfoltabb a munkamennyiség szempontjából – ráadásul ekkor van az ATA konferencia, a hálaadási készülődés, karácsony és szilveszter, valamint a lányom hegyi kerékpárversenyének szezonja, valamint egyéb súlyos esetek, a mik előfordulhatnak.  Beszéljünk tehát a munka és a magánélet egyensúlyáról, és ennek egyik fontos eleméről: különbséget tenni a “Nem tudom …” gondolkodásmód és az  “Úgy döntöttem, hogy nem  …” gondolkodásmód között.

A “Nem tudom …” gondolkodásmód különösen gyakori az olyan szabadúszók között, akiknek kisgyermekeik vannak; Tudom, hogy sok ideig én is így gondolkodtam, amikor a lányom kicsi volt. Mint például: Nem tudok egy teljes 8 órás napot végigdolgozni, mert a gyerekek három órakor érnek haza. Nyáron sem tudok teljes munkaidőben dolgozni, mert a gyerekeim itthon vannak.

A “Nem tudom …” gondolkodásmód káros, mert elhárítja a felelősséget az igazán felelős személyről: Magunkról! És amikor elkezdjük elfogadni a saját döntéseinket, akkor sokkal kevésbé leszünk feszültek és frusztráltak, mert rájövünk, hogy szándékosan hoztunk döntést, és nincs az az érzésünk, hogy sarokba vagyunk szorítva, és nem tudjuk irányítani a dolgokat.

Például: amikor a lányom kicsit volt, határozottan meghasonlottan éreztem magam, ugyanis szerettem volna minél több időt tölteni vele, ugyanakkor szerettem volna egy fejlődő céget, és egy felfelé ívelő karriert is. De egy bizonyos ponton, felül kellett vizsgálnom a gondolkodásomat. Valóban igaz az, hogy „nem tudok” egy teljes napot dolgozni?  Vagy, hogy “nem tudok” sokat dolgozni nyáron? A válasz: egyáltalán nem; sok kisgyermekes szülő megteszi ezeket a dogokat: babysittert hív, vagy iskola utáni programra íratja be a gyereket, vagy a barátaira bízza. Sokan még olyan lehetőségeket is kihasználnak, amelyek ugyan kevésbé vonzóak, de mégis meghosszabbíthatják a munkanapot: több óráig a TV elé ültetik a gyereket, vagy pluszban fizetnek többet a napköziért.

A dolgok megváltoztak, amikor rádöbbentem, hogy ahelyett, hogy dolgozó anyaként parafa dugó módjára hánykolódnék a munka és magánélet egyensúlyának tengerén, szándékos döntéseket hoztam a prioritásaim alapján.

Van egy árnyalt, de hatalmas különbség aközött, hogy: “Nem tudok teljes munkaidőben nyáron dolgozni, mert a gyerekeim nem járnak iskolába” (egyébként … sok gyereket visznek táborba, sőt, még ottalvós táborba is, és sokukra vigyáz babysitter) és a között, hogy: “Úgy döntöttem, nyáron nem dolgozom teljes munkaidőben, hogy több időt tölthessek a gyerekeimmel.” Ráadásul, szerintem ez a nézőpontváltás önmagában is felszabadító, és így tényleg élvezhetjük az együtt töltött időt, nem pedig azt érezzük, hogy összevissza rángatnak minket.

Még ha nincs is az embernek kisgyermeke, úgy gondolom, fontos magunkévá tenni a “választás” nézőpontot. Nemrég például dolgoztam egy új ügyféllel, aki szinte azonnal megkért, hogy csináljak meg neki egy munkát hétvégén. Kis mennyiség volt, de szombat reggel kellett volna elintézni. Ahelyett, hogy egyszeri kifogással válaszoltam volna (“Ezen a szombaton nem tudom, a lányomnak van egy mountain bike versenye, és nem lesz internet-hozzáférésem”), tényszerűen és határozottan válaszoltam: “Általában nem dolgozom hétvégén. Viszont péntek délután vagy hétfő reggel örömmel megcsinálom. Kérem, tudassa velem, hogy ez megfelelő-e Önnek.” Most, hogy ezt a határvonalat meghúztam ezzel az ügyféllel, nem kell újra megvitatni ezt a témát, és az ügyfél egyértelműen tisztában van a döntésemmel.

Kedves olvasó, miközben az év a mindig zsúfolt vége felé halad, javaslom, saját lelki nyugalma érdekében mindenre gondoljon úgy, hogy választhatja, vagy nem választhatja az adott dolgot.

Mi határozza meg a közösségi hálózatokat a Facebookon?

Függetlenül attól, hogy új barátok, ismerősök vagy olyan iskolatársak vagyunk, akik az elmúlt tíz évben nem találkoztak egymással, az “Add me on Facebook” kifejezés valószínűleg előbb-utóbb felbukkan a beszélgetés során.

Az ilyen meghívással többnyire csak egyetlen szándéka van az embernek: a kapcsolattartás

De mostantól, hogy olyan sok különböző nyelvű Facebook felhasználó elérhető, lehetővé vált, hogy kifejezzék és megosszák gondolataikat, témáikat, kedvenc oldalaikat, csoportjaikat, hirdetéseiket, videóikat, képeiket … gyakorlatilag mindent. És az egész “megosztás” ötlet nem csak a barátokra korlátozódik, hanem a barátok barátainak és azoknak az idegeneknek is szól, akik ugyanazokat a dolgokat kedvelik. Nem abnormális jelenség, hogy „barátainkká” válnak azok az emberek, akikkel soha nem találkoztunk a való életben. Még azt sem kell megkérdezzük a 12 mérföldnyi távolságban lévő „barátunktól”, hogy mit ebédelt, mert a hírfolyamban láthatjuk a  menüjét.

Mindezt figyelembe véve, a Facebook mint közösségi oldal meghatározása egyszerűen nem elegendő többé. Talán a közösségi média-hálózat megfelelőbb. Valójában a Facebook olyan hírforrás, amely a nyilvánosság (vagy legalábbis, azoknak, akik veszik a fáradságot, és figyelik) figyelmét garantálja–és ahol 2011 októberének végétől folyamatosan szabályozzák az oldal tartalmát.

A zavaró témák ellen – mint például a nemi erőszak, vagy a halott csecsemőkről szóló viccek, zaklatást és lefejezést mutató pillanatfelvételek – a  Facebook hatóságai küzdenek, és igyekeznek eldönteni, hogy a tartalom valóban átlépi-e a véleménynyilvánítás szabadságának határát.

Bár a Facebook bocsánatot kért és megígérte, hogy felülvizsgálja a “vitatott, káros és gyűlölködő tartalmak” kezelését, miután rázúdult a kampánycsoportok, a hirdetők és a hagyományos média nyomása, ki mondhatja azt, hogy felelős az ügyért? Vajon Mark Zuckerberg valaha is elképzelte-e magát, vagy alkotását, amit felelőssé teszik azért, hogy a tagok milyen nyilvános tartalmakat töltenek fel, osztanak meg, látnak, vagy hallanak a felületen? Megkérdeztek-e valakit valaha a “zavaró” tartalom tényleges forrásáról?

A Facebook szerényen indult: néhány egyetemi ismerős és barát közös webes felületeként

Aztán más egyetemi hallgatók is bekerültek, mert valaki a barátok körén kívülről véletlenül belebotlott (és nagyon is tetszett neki), és aztán… a világ többi része is csatlakozott. A tartalom szabályozása az elején soha nem volt probléma –ki más figyelte volna, mint maga a felhasználói közösség? És mivel a mennyiség olyan kevés volt, könnyű volt eltávolítani az oda nem illő tartalmakat anélkül, hogy sok konfliktus lett volna belőle.  De most, hogy mindenki résztvevő, nem mindenki képes erre, és fog örülni ennek.

Annak ellenére, hogy a Facebook elismerte és kötelezte magát, hogy igazodik a társadalom igényeihez, az emberek, úgy tűnik, hogy elfelejtik, hogy a zavaró tartalom megállítása nem szünteti meg az azért felelős emberek csoportjainak ilyen irányú céljait, és végrehajtási szándékát. A Facebook nem tudna egyedül cenzúrázni – végül is a közösség segít ebben és egyfajta közvetítőként jár el, és eldönti, hogy, mi a “jó” vagy “rossz”.

Természetesen a zavaró tartalmak kizárása a közösségi médiából lassítja az ilyen irányú eszmék terjedését és eljutását a fiatalokhoz és a gyermekekhez, de ez nem váltja ki a társadalom tagjai részéről történő szükséges fellépést.

Babelcube: Egy fordító tapasztalatai

Ez Ligia Ribeiro vendégposztja. Ligia brazil, São Paulo-ban él, és szabadúszó fordító angol és spanyol nyelvről brazil, portugál nyelvre. Ebben a posztban Ligia írja le tapasztalatait, mint irodalmi fordító a Babelcube-on keresztül, ami egy olyan honlap, amely segít a szerzőknek fordítókkal kapcsolatba kerülni, csak a jogdíjakra vonatkozó irodalmi fordítási feladatokkal.

Megjegyzés!

Ez a bejegyzés nem arra lett szánva, hogy az ingyen munkát vagy csak a jogdíjak alapján fizetett munkát reklámozza, vagy akár a Babelcube-ot reklámozza. Ez egyszerűen egy fordító tapasztalata ezzel az opcióval kapcsolatban, ha úgy dönt, hogy ezzel foglalkozik. Én (Corinne) számos kérdést kaptam azoktól a fordítóktól, akik hallani akartak valakiről, aki a Babelcube-on keresztüli fordítási projektet végezett el, beleértve a pénzügyi részleteket is. Köszönöm Ligia őszinteségét abban, ahogy megosztotta a részleteket a munkájáról.

Sok éven át a globális vállalatok vezetői asszisztenseként gyakran megkértek arra, hogy vállalati dokumentumokat fordítsak a gyógyszeripar és az élelmiszeripar számára. 2016 óta az időmet és erőfeszítésemet kizárólag a fordításra fordítottam. Be kell vallanom, hogy soha nem jutott eszembe, hogy lefordítok egy könyvet. Valójában sok kérdésem volt, mint például: “Hogyan találhatok egy könyvet a fordításhoz? Hogyan tudnék kapcsolatba lépni a szerzőkkel, és tudnám megkérni őket, hogy engedjék meg hogy lefordítsam az egyik könyvüket? Lehetséges volna lefordítani egy könyvet még akkor is, ha nem vagyok tapasztalt az irodalmi szövegek fordításában? ”

Sok-sok kétség között – egy nap az interneten böngészve megtaláltam a Babelcube-ot.
A Babelcube honlapja egyszerűen használható; nem sokáig tartott megcsinálni a saját profilom. A menüsor egyik ikonját “Csapatoknak” nevezik, ha egy könyv fordítását más fordítókkal szeretném megosztani, ami abban az időben nem érdekelt engem. Szóval, rákattintottam a “Könyvek” opcióra, és úgy éreztem, hogy valódi esélyt kaptam arra, hogy lefordítsak egy könyvet. Ezen az oldalon láttam, hogy több könyvműfaj is a rendelkezésemre áll.

Az egyik opció az ilyen lehetőségekről: léteznek olyan műfajok, amelyekben sok olyan könyvet lehet találni, amely a fordításhoz rendelkezésre áll. Azonban másokban nem. Tehát nyitottnak kell lenni több fajta műfajra is abban az esetben, ha elsőre nem találja meg azt, amit keres.

Az első könyvfordításom

Úgy döntöttem, hogy egy misztikus regényt választok,amely az egyik kedvenc műfajom. A Babelcube honlapján található utasításokat követve egy rövid mintaoldalt és a könyv első 10 oldalát lefordítottam, és elküdtem közvetlenül a szerzőnek. Az egész folyamat a weboldalon keresztül történik, így nem kell üzeneteket váltania privát e-mail használatával.
Közel öt nappal később, miután nem kaptam választ a szerzőtől, úgy döntöttem, hogy másik könyvet választok. Azt is meg kell említenem, hogy nem állt szándékomban több száz oldalas könyvet lefordítani. Ez volt az első tapasztalatom, és nem akartam, hogy frusztráló legyen. A második választásom egy 7.320 szóból álló könyv volt, egy olyan műfajban, melyet jobban ismerek (üzlet), a munkakeresés témakörében. Újra kezdtem. Fordítottam a mintaoldalt és a könyv első 10 oldalát. Kevesebb, mint öt nappal később megkaptam a szerző jóváhagyását, és a teljes könyvet lefordítottam. A fordítás kb. Két hetet vett igénybe, majd elküldtem a szerzőnek, és három nappal később írt nekem egy e-mailt, amelyben dicsérte a fordításomat, és megkérdezte, hogy le tudnám-e fordítani egy másik könyvét, amit meg is tettem.

Azonban más kérdések vetődtek fel bennem: “Két könyvet lefordítottam, de mi a helyzet a jogdíjakkal? Mikor kapnám meg? Honnan tudhatnám, hány könyvet értékesítettek? “Mindezen kérdésekre hamarabb kaptam választ, mint gondoltam. Közel öt nappal a végleges fordítást követően a Babelcube arról tájékoztatott, hogy milyen online értékesítési csatornák vannak a könyvek kiadásában.

Íme, egy javaslat: a marketing mindent visz

Amikor a könyv megjelent, attól függően, hogy melyik témát választottam, olyan arányban vonzotta az olvasók figyelmét, és ennek következtében növelhettem az értékesítési mennyiséget és a jogdíjakat. Tehát elengedhetetlen, hogy az emberek ismerjék a könyvet, amelyet a szociális hálózatokon keresztül lefordítanak.

A jogdíjak a fordításhoz

A jogdíjak átvételét illetően, az én esetemben egy darabig eltartott, amíg megkaptam őket, pontosan kilenc hónapig. A második könyv befejezett fordítását 2016 júliusában adták át a szerzőnek, decemberben pedig az első jogdíjakat (1,31 dollár) jelentettem be. A fent említett ismertetés – a marketing fontosságáról – megváltoztathatott volna mindent, de mivel más projektekben (technikai és audiovizuális fordítás) is részt vettem, nem fektettem bele időt és elég erőfeszítést ahhoz, hogy az emberek megismerkedhessenek a könyvvel, amit lefordítottam.
Talán csodálkozik: “Miért kellett kilenc hónap ahhoz, hogy megkapjam a pénzem?” Ez azért van, mert a Babelcube csak akkor teszi lehetővé, hogy megkapjuk a jogdíjat, ha a mérleg meghaladja a 10 dollárt. Ellenkező esetben a mérleg átkerül a következő hónapra, amíg el nem éri a 10 dollárt. És ezt tettem. 2017 áprilisában a jogdíj egyenlegem elérte a több mint 10 dollárt, és a pénzemet átutalták a PayPal számlámra. A Babelcube a PayPal számláján keresztül fizet. Ha nincs PayPal számlája, akkor közvetlenül csatlakozhat a PayPal számlához vagy a Babelcube linkjén keresztül is elérheti a PayPal-t, létrehozhat fiókot és összekapcsolhatja bankszámlájával. Ez egy nagyon egyszerű folyamat.

Mivel nem vagyok amerikai állampolgár, és az én országom (Brazília) nem rendelkezik adózási szerződéssel az Egyesült Államokkal, így nem tudtam átvenni a jogdíjak teljes összegét. Valójában volt munkaadó által levont és befizetett adóm, mely körülbelül a jogdíjak 30% -át tette ki. Így ki tudtam volna venni a 7,86 dollárt. A Babelcube oldalán további információk találhatók az adókról és az adóegyezményt adó országok listájáról.
Minden hónapban kapsz egy e-mailt a Babelcube-tól a jogdíjakkal kapcsolatos számlaegyenleg adatokkal kapcsolatban. Miután megkaptam a pénzt, kaptam egy üzenetet, amelyben tájékoztattak, hogy a fiókom egyenlege 5,54 USD. Ha ismét eléri a 10 dollárt, akkor visszavonhatom.

Ha azt kérdezi, hogy ajánlom-e a Babelcube-t, azt mondanám, hogy “igen”. Összességében a Babelcube egy érdekes módja a könyvfordítási projektek megtalálásának. Úgy vélem, hogy a díjak megszerzése ösztönzőként hat és örömmel tölti el az embert, amikor a szerző azt mondja, hogy nagyszerű munkát végzett, és arra kéri Önt, hogy folytassa a könyvei fordítását.

Nem is beszélve arról, hogy ezek a fordítások beilleszthetők a portfolióba is. Ha érdeklődik az irodalmi fordítás iránt, mindenképpen érdemes megfontolni a Babelcube használatát.

Egy jövedelmező mellékvonal: szerkesztés a nem anyanyelviek számára

Egy fordító oldaláról: A nem anyanyelvű angol tudományos írások szerkesztése

“A kézirat rosszul lett megírva és túl sok nyelvtani és mondattani hibát tartalmaz. Az eredmények ígéretesek, de a tanulmány alapos felülvizsgálatot igényel, hogy alkalmas legyen a The Journal of Astounding Scientific Developments című folyóiratban való közzétételre.„

Az angol nyelven publikáló, azonban más anyanyelvvel rendelkező tudósok által írott szövegek szerkesztése viszonylag gyakori feladat a szabadúszó fordítók számára. A siker mértéke a cikk közzététele, miután dolgoztunk rajta. Még jobb, ha a szerző későbbi kéziratokat küld a benyújtásuk előtt, hogy elkerüljék a kritika vagy elutasítás fájdalmas lépését. Mi megbízható partnerré válunk.

A szerkesztési ügynökségek és a szerkesztési szolgáltatásokat nyújtó tudományos kiadóházak is kiemelkedő szerepet töltenek be ezen a piacon, de én nagymértékben ragaszkodom a jövedelmezőbb magánügyfelekhez. Más munkaforrások a végzős diákok, akiknek szükségük van egy szerkesztőre a hosszú szakdolgozatukhoz, de valójában nem engedhetik meg maguknak. Gyanítom, hogy ez egy nagy lépés lehet ezen a területen, ha tapasztalatot akarsz, de nem ebből fogod kifizetni a számláidat.

Tehát tapasztalatom szerint az egyetemi tudós angolul ír, ami nem az anyanyelve. Folyóiratcikkeket, támogatási javaslatokat, összefoglalókat és kísérő dokumentumokat egyaránt küldenek. Mindez több tervezeten megy keresztül a benyújtási határidőig.

Ez a munka természetesen illik hozzám, mert nehéz tudományt tanulok, és tudományos szövegeket fordítok a munkám nagy részében. Leginkább kémiával és a vegyiparhoz kapcsolódó szövegekkel dolgozom. Nem anyanyelvi szerkesztői munkákat kaptam 12 éven át folyamatosan, amikor szabadúszó fordító voltam. A munka a ProZ.com profilomon keresztül érkezett, azoktól a professzoroktól, akikkel a kémiai hálózatépítő rendezvényeken találkoztam, és a Franciaországban élő fordító kollégáimtól, akik megemlítették a nevemet ottani egyetemistáknak. 2016-ban a nem anyanyelvi szerkesztés a számlázható bevételemnek valamivel több mint 10% -át tette ki. Soha nem hirdettem magam ezen a területen – ez valóban olyasmi ami csak az utamba került.

Mi különbözteti meg ezt a munkát a kétnyelvű szerkesztéstől vagy az anyanyelvi írók által készített szövegek szerkesztésétől?

Nyilvánvaló, hogy van pár párhuzam más szerkesztési munkával is, például a hibák és az inkonzisztenciák javításával, de az erősebb forrásnyelvi interferencia miatt eltér egymástól. Lehet, hogy módosítania kell az elválasztást, de nem valószínű, hogy bármikor kutatnia kellene műszaki fogalmakat. Egy másik tényező az, hogy talán nem ismeri a szerző anyanyelvét, ezért nem tud úgy olvasni a sorok között, ahogyan akkor szokott, ha ismeri a “másik” nyelvet.

Egy másik dolog, ami ezt megkülönbözteti a fordítástól, hogy következetesen kapcsolatban kell lenni a szerzőkkel. Természetesen ez lehet a helyzet a normál fordítási vagy szerkesztési munkában is, de úgy találom, hogy közvetlen ügyfeleimnél is rendszerint inkább egy ugyanott dolgozó kapcsolattartóval kommunikálok, mint a szerzővel.

Árazás

Az ügyfeleknek nem kell tudniuk, mennyi időt töltöttünk el a fordítással. Azt kell értékelniük, hogy mit érünk el.

Annak becsléséhez, hogy mennyi ideig fog tartani a munka, meg kell állapodnunk a szerkesztés mértékéről. Ezek a kategóriák:

• Másolás szerkesztése (formázás, nyelvtan, írásjelek)
• Nyelvi szerkesztés (stílus, szemantika)
• anyagi szerkesztés
• Fejlesztési szerkesztések

Szeretek szerkeszteni a fordítási gyakorlatom részeként, hiszen növeli a változatosságot!

Oxford vessző 10 millió dollár értékben?

A 10 millió dolláros Oxford vessző

Mostanra már biztosan hallotta a 10 millió dollárt érő Oxford vessző történetét. Lényegében egy maine-i székhelyű tejfeldolgozó cég akár 10 millió dolláros túlóradíjat is fizethet a tehergépkocsi-vezetőknek, és a tettes egy vessző az államjogban. A vita középpontjában egy maine-i munkajogi záradék található, amely felsorolja az állami túlórázási törvények alól mentesített munkákat. Ez nagy ügy, mert – mint sok más amerikai államban – a maine-i munkáltatóknak is az órabér másfélszeresét kell fizetniük a túlórákért.

A záradék kimondja, hogy a következő feladatokat végzők nem jogosultak a túlórára:
“A dobozolás, feldolgozás, tartósítás, fagyasztás, szárítás, forgalmazás, tárolás, csomagolás a szállításra vagy a terjesztésre: (1) Mezőgazdasági termékek; (2) Hús és haltermékek; és (3) Romlandó élelmiszerek. ”

A tejipari vállalat teherautó-vezetői nemrégiben szünetet tartottak a romlandó ételek elosztásában, és sikeresen azzal érveltek, hogy a “szállítás” és a “terjesztés” közötti vessző hiánya azt jelzi, hogy a “csomagolás a szállításra vagy a terjesztésre” egy feladat, nem pedig kettő, így túlóradíjra jogosultak, 10 millió dollárra. Ha a záradék úgy szólna, “csomagolás a szállításra, vagy terjesztés …”, akkor nyilvánvaló lenne, hogy a csomagolás és a terjesztés két különálló feladat, és egyik sem fizethető.

Nagyon ajánlom, hogy hagyja abba, amit éppen most csinál, és olvassa el ezt a New York-i cikket a tiszteletreméltó Mary Norris-tól. A cikkében Norris összegzi a helyzetet. “Semmi, de semmi – káromkodás, transzszexuális névmások, aposztrófálással való visszaélés – nem izgatja a nyelvtan stréber szenvedélyét annyira, mint a sorozatos, vagy Oxford, vessző.” Így igaz.

Az Oxford vessző-gyűlölők a soros vesszőket durvának, zavarónak és teljesen feleslegesnek gúnyolják. A védők olyan fordulatokra mutatnak rá, mint például: “Szeretnék köszönetet mondani a szüleimnek, Ferenc pápának és Jézusnak”, mint a soros vessző értékének önálló bizonyítéka.

A legkisebb ellenállás útja az, ha mindig használja az Oxford-vesszőt, mert az emberek így pontosan tudják, mire gondol. De mint valaki, aki 95% -ban az Oxfordi tábor van, én is egyetértek abban, hogy néha egyszerűen unalmas. A mondat, “A lányom szeret játszani softballt, focit, teniszt, gyep dartsot, és ping pongot,” valószínűleg túlélné anélkül az utolsó vessző nélkül.

De a lényeg, amit a nyelvtanárok oly gyakran kiemelnek – ha van esély a félreértelmezésre, akkor tartsd ott azt az átkozott vesszőt – ez az, amit a Portland, Maine Oakhurst Dairy a saját hibáján tanult meg.