Mi határozza meg a közösségi hálózatokat a Facebookon?

Függetlenül attól, hogy új barátok, ismerősök vagy olyan iskolatársak vagyunk, akik az elmúlt tíz évben nem találkoztak egymással, az “Add me on Facebook” kifejezés valószínűleg előbb-utóbb felbukkan a beszélgetés során.

Az ilyen meghívással többnyire csak egyetlen szándéka van az embernek: a kapcsolattartás

De mostantól, hogy olyan sok különböző nyelvű Facebook felhasználó elérhető, lehetővé vált, hogy kifejezzék és megosszák gondolataikat, témáikat, kedvenc oldalaikat, csoportjaikat, hirdetéseiket, videóikat, képeiket … gyakorlatilag mindent. És az egész “megosztás” ötlet nem csak a barátokra korlátozódik, hanem a barátok barátainak és azoknak az idegeneknek is szól, akik ugyanazokat a dolgokat kedvelik. Nem abnormális jelenség, hogy „barátainkká” válnak azok az emberek, akikkel soha nem találkoztunk a való életben. Még azt sem kell megkérdezzük a 12 mérföldnyi távolságban lévő „barátunktól”, hogy mit ebédelt, mert a hírfolyamban láthatjuk a  menüjét.

Mindezt figyelembe véve, a Facebook mint közösségi oldal meghatározása egyszerűen nem elegendő többé. Talán a közösségi média-hálózat megfelelőbb. Valójában a Facebook olyan hírforrás, amely a nyilvánosság (vagy legalábbis, azoknak, akik veszik a fáradságot, és figyelik) figyelmét garantálja–és ahol 2011 októberének végétől folyamatosan szabályozzák az oldal tartalmát.

A zavaró témák ellen – mint például a nemi erőszak, vagy a halott csecsemőkről szóló viccek, zaklatást és lefejezést mutató pillanatfelvételek – a  Facebook hatóságai küzdenek, és igyekeznek eldönteni, hogy a tartalom valóban átlépi-e a véleménynyilvánítás szabadságának határát.

Bár a Facebook bocsánatot kért és megígérte, hogy felülvizsgálja a “vitatott, káros és gyűlölködő tartalmak” kezelését, miután rázúdult a kampánycsoportok, a hirdetők és a hagyományos média nyomása, ki mondhatja azt, hogy felelős az ügyért? Vajon Mark Zuckerberg valaha is elképzelte-e magát, vagy alkotását, amit felelőssé teszik azért, hogy a tagok milyen nyilvános tartalmakat töltenek fel, osztanak meg, látnak, vagy hallanak a felületen? Megkérdeztek-e valakit valaha a “zavaró” tartalom tényleges forrásáról?

A Facebook szerényen indult: néhány egyetemi ismerős és barát közös webes felületeként

Aztán más egyetemi hallgatók is bekerültek, mert valaki a barátok körén kívülről véletlenül belebotlott (és nagyon is tetszett neki), és aztán… a világ többi része is csatlakozott. A tartalom szabályozása az elején soha nem volt probléma –ki más figyelte volna, mint maga a felhasználói közösség? És mivel a mennyiség olyan kevés volt, könnyű volt eltávolítani az oda nem illő tartalmakat anélkül, hogy sok konfliktus lett volna belőle.  De most, hogy mindenki résztvevő, nem mindenki képes erre, és fog örülni ennek.

Annak ellenére, hogy a Facebook elismerte és kötelezte magát, hogy igazodik a társadalom igényeihez, az emberek, úgy tűnik, hogy elfelejtik, hogy a zavaró tartalom megállítása nem szünteti meg az azért felelős emberek csoportjainak ilyen irányú céljait, és végrehajtási szándékát. A Facebook nem tudna egyedül cenzúrázni – végül is a közösség segít ebben és egyfajta közvetítőként jár el, és eldönti, hogy, mi a “jó” vagy “rossz”.

Természetesen a zavaró tartalmak kizárása a közösségi médiából lassítja az ilyen irányú eszmék terjedését és eljutását a fiatalokhoz és a gyermekekhez, de ez nem váltja ki a társadalom tagjai részéről történő szükséges fellépést.