Egzotikus szavak egzotikus szituációkhoz

Tudja, hány nyelv létezik a világon? A válasz meghökkentő lehet. Az evolúciós antropológiával foglalkozó lipcsei Max-Planck Intézet nyelvkutatóinak becslései alapján a világon 6500-7000 különböző nyelv létezik. Ez bizony egy elképzelhetetlenül nagy szám, de ha visszatekintünk az emberiség történelmére, akkor látjuk, hogy az évezredek folyamán számtalan nyelv kihalt, és a korábbi korszakokban a nyelvi sokféleség rendkívül magas volt.

A szakértők úgy becsülik, hogy 10000 évvel ezelőtt ez a sokféleség 20000 nyelvre terjedt ki. Különböző okokat sorakoztatnak fel arra vonatkozólag, hogy mi okozhatta az idő múlásával a nyelvek ilyen súlyos kihalását. Természeti katasztrófák, kiűzetések és népirtások is hozzájárultak a nyelvek kipusztulásához, mivel akik ezeket a nyelveket beszélték, mind meghaltak ezen folyamatok következtében.

Viszont ezek mellett a globalizáció is hozzájárult a nyelvek kihalásához a maga módján, ugyanis sokan feladják saját kultúrájukat és nyelvüket is, hogy egy nemzetközi, nagyobb nyelvet megtanuljanak és ezáltal nagyobb területen, több emberrel megértessék magukat, valamint megértsék őket.

Szerencsére még mindannyiunk számára elérhető egynéhány nyelv, amelyek egyedülálló és csodaszép szavakat mutatnak fel. Vannak tanulmányok és cikkek, amelyekben olyan különleges, idegen nyelvű szavakat mutatnak be, amelyeket érdemes lenne akár a saját nyelvünkben is használni. Most 5 ilyen szót, illetve kifejezést szeretnénk bemutatni.

1. Shemomedjamo

Ez a csodaszépen kiejthető szó grúz eredetű és egy olyan szituációt ír le, amelyet mindannyian ismerünk. Ez a szituáció az, amikor evés közben jóllakottnak érezzük magunkat, viszont az étel íze miatt tovább eszünk. Hiába a szó szép csengése, a féktelen evés utáni hasfájáson ez mit sem segít.

2. Kuidaore

A japán nyelv valóban számtalan szép hangzású szóval rendelkezik, amelyek sokszor egy egész szituációt, érzést hordoznak, olyan érzést, amelyet más nyelv nem tud egy szóval megfogalmazni. A „Kuidaore” szó is egy, az étkezéssel kapcsolatos szituációt hordoz magában, mint a fent említett szó. Azt az állapotot írja le, amikor valaki a csődbe eszi magát. Bár ilyen szokatlan eset nem fordul elő túl gyakran, mégis olyan szituációról beszélünk, amelyet mindenki el tud képzelni. Mégis ki tagadja azt, hogy az evés nem tehet függővé?

3. Prozvonit

A következő szavunk a cseh nyelvből származik. Eme szó egy olyan szituációt ír le, amelyet mindenki átélt tinédzser korában, sőt felnőttként is ismerős lehet: csak addig tárcsázunk valakit, amíg egyet kicsöng, utalva ezzel arra, hogy hívjon minket vissza ő, azért, hogy spórolhassunk.

4. Jayus

A „Jayus” szó az indonéz nyelvből ered és nem csak egy szituációt ír le, hanem inkább egy tulajdonságot. Sok olyan ember létezik, aki különösen jó viccmesélésben, ami által különösen kedvelik a bulikban vagy családi összeröffenéseknél. Létezik azonban ennek az ellentéte is. Emberek, akiknek kicsit sincs a vérükben a viccmesélés, azaz nem tudnak elmondani egy viccet sem rendesen, mindig belegabalyodnak a mondatokba és minduntalan elölről kell kezdeniük a viccet. Ezekre az emberekre találták ki ezt a kifejezést, és jellemzi azt a körülményt is, amikor valaki azért nevet, mert a viccmesélő rosszul adja elő a viccet.

5. Mamihlapinatapa

Ennek a szónak nem csak a hangzása különleges, hanem a származása is. Ez a szó ugyanis a Yámana nyelvben létezik. A Yámane törzs egy etnikai csoport, amely a 20. század elejéig a dél-amerikai Tűzföldön éltek. A fehér telepesek a 20. század elején szinte teljesen kiirtották ezt a népcsoportot. A szó maga egy különlegesen szép állapotot ír le: 2 ember közötti szótlan pillantást, miközben mindketten vágynak valamire, viszont mindketten tartózkodnak attól, hogy céljukat érvényesítsék. Ez úgy hangozhat, mintha ezzel a két egymást szerető személy közötti viszonynak vége lenne, de a szó mindazonáltal valami varázslatos jelentést is hordoz magában.

Reméljük, hogy tanult egy pár hasznos szót a megfelelő szituációkra, és örömöt lelt eme pár sor tanulmányozásában. A továbbiakban is igyekszünk majd jó pár hasznos és érdekes szót bemutatni Önöknek, addig is, amennyiben érdekli Önöket a téma, a megfelelő könyvtárakban biztosan találnak ezzel kapcsolatban forrásokat.

Hogy csenghetett egykoron a latin vagy ógörög nyelv?

A világon jelenleg kb. 7000 különböző nyelven beszélnek. A szakértők úgy becsülik, hogy havonta 2 ezek közül eltűnik a Föld színéről, mivel az utolsó használójuk elhuny. Számtalan nyelv halt már ki így, gyakran egyetlen kis nyomot sem hagyva maguk után.

Azért, hogy ezeket a nyelveket újból életre tudják hívni, a nyelvészek különböző módszereket vetnek be. A már letűnt nyelvek közül egynéhányat írásban is használtak, amelyeket ma már tudunk dekódolni. Viszont tartalmukat és a betűk kiejtését ezzel a dekódolással nem tárhatjuk fel. Ezekhez történelmi dokumentációk szükségesek, amelyek a kiejtést – a fonetikát – leírják. Viszont a fonetikából csak az akkori időszakról tudunk meg egy s mást, mivel a beszélt nyelv rendkívül gyorsan fejlődik.

A legjobb eljárási mód a nyelvek hangjainak feltérképezésére, a származéknyelvekkel való összehasonlítás, amelyből következtethetni lehet a feltételezhető fejlődésre.

Például a latinban használt hangot, amelyet írásban ’g’-vel jelölünk, a román nyelvből vezethetjük vissza, mivel a román nyelv a latinból fejlődött ki. A román ’g’ hangokat a legtöbb mássalhangzó és az ’a’, ’o’ és ’u’ magánhangzók előtt úgynevezett zárhangként ejtjük. Erre egy példa a ’fiú’ szó francia megfelelője, a ’garçon’. Az ’e’ és ’i’ hangok előtt egy ajakhangot ejtenek, mint például a francia ’genre’ szóban is. Mindenesetre ez a lágy ’g’ minden román nyelvben másképp kerül kiejtésre.

Ebből következik, hogy a történelmi latin nyelvben egy zárhangról volt szó, s csak később fejlődtek ki az ajakhangok, mivel ezeket az ajakhangokat az ’e’ és ’i’ magánhangzók előtt kényelmesebben lehet kiejteni: A ’g’, mint ajakhang közelebb áll artikulációnál a magas hangokhoz, mint az ’e’ és ’i’, mivel ezekben az esetekben a nyelv előrefelé mozdul, miközben a zárhangként ejtett ’g’ esetében a nyelvnek hátrafelé kell mozdulnia. A ’e’ és ’i’ előtti zárhangként kiejtett ’g’ hang eltűnése a latin származéknyelvekben tehát amiatt van, mert a ’ge’ és ’gi’ ajakhangként könnyebben ejthető. Ily módon a történelmi nyelvek fonémáit viszonylag pontosan vissza lehet követni. Ez viszont csak egy meghatározott korszakra érvényes, de ha a közös családfát figyelembe vesszük, a más periódusokban létezett kiejtésekre is következtethetünk.

Egy nyelv hangjainak rekonstrukciójához a származéknyelveket is be lehet vonni

Ezeket a módszereket olyan nyelvek esetén is fel lehet használni, amelyeknek nem maradt fenn írásos bizonyítékuk. A legjobb példa erre az indogermán ősnyelv, amely egyes teóriák szerint 8000 évvel ezelőtt tűnt el, viszont nagy örökséget hagyott hátra a latin, a görög, a germán és számos más nyelvben is. Ezen utódok alapján az indogermán hangokat még ma is megértjük.

Egy példa: azért, hogy az indogermán szó ’Vater’ kiejtésére következtetni lehessen, a belőle keletkező latin és görög ’pater’, a szanszkrit ’pitar’, a német ’Vater’ és az angol ’father’ szavakat veszik figyelembe a nyelvészek. A három legrégibb nyelv, a görög, latin és szanszkrit esetén a fonéma a ’p’ hanggal kezdődik.

Ebből kiindulva arra jutottak a szakértők, hogy ugyanez igaz az indogermán nyelv esetén is. Ezen kívül egyszerűbb, a ’p’ hang ’f’ hanggá történő átalakulását megmagyarázni, mint fordítva, mivel az első esetben az artikuláció megkönnyebbítésének esete áll fenn. Ugyanezen okokból a harmadik fonéma, a ’t’ zárhang, ajakhangként kell következzen, mint az angol ’father’ szóban.

Más lehetőségek is elképzelhetők, de kevésbé valószínűek – tehát így lehet rekonstruálni egy évezredekkel ezelőtt letűnt nyelv hangtani felépítését, azaz, hogy hogy hangozhatott az akkori nyelv.

Jövevényszavak és a nyelvek tisztasága

Aki azt hiszi, hogy anyanyelve „tiszta”, azaz semmilyen más nyelv nem befolyásolta létezése során, az téved. Számtalan olyan szó létezik, amelyről az ember azt gondolná, hogy az anyanyelvének sajátja, de valójában más nyelvektől származnak, és az idő múlásával beilleszkedtek a nyelvbe. Ezt a beilleszkedést „átvételnek” nevezzük.

A magyar nyelv is rengeteg jövevényszót tartalmaz, még azok is jövevényszavak, amelyekről nem is gondolnánk, hogy nem „eredeti” magyar szó.

Nézzük például a magyarul ’cúg’-ként használt szót, amelyet lehet, hogy kevesen ismernek és használnak, de létezik és méghozzá jövevényszó. A német ’Zug’ (huzat) szóból ered és ugyanilyen jelentéssel használjuk. De német jövevényszavunk még az ordenáré (ordinär), kupleráj (Kuplerei) és a ringlispil (Ringelspiel) is. A német jövevényszavak nagy része a világháborúkra, a németek Magyarországon tartózkodására vezethető vissza, ebben az időben rengeteg szót vettünk át a német nyelvből. Más nyelvekből is vettünk át szavakat, mint például a franciából a fotel ’fauteuil’ vagy a smafu ’je m’en fous’ szavakat.

Tehát az idegen szavak átvétele egyértelműen a nyelvek kapcsolódását, kapcsolatát jelenti, amely lehet, hogy már nem áll fenn, de egykoron fennállt.

A jövevényszavak legtöbbször azon okból kifolyólag jönnek létre, hogy a saját nyelvben a tárgyra vagy kifejezésre még nem létezik megfelelő szó vagy a tárgyat, kifejezést még egyáltalán nem is ismerték azelőtt.

Ám nem csak a németektől, franciáktól és angoloktól vettünk át szavakat, távolabbi országok, népek kifejezéseit is használjuk, anélkül, hogy tudnánk, nem magyar eredetű. Török jövevényszavaink száma is elég nagy, ilyen jövevényszó például az ’alma’, ’buzogány’, ’gyöngy’. Ezek nagy részét természetesen a török megszállás idején vettük át, de már a honfoglalás előtt is nagy volt a török nyelv befolyása a magyar nyelvre.

Milyen más formában merülnek fel a más népektől átvett szavak, kifejezések?

A jövevényszavakat nem szabad az idegen eredetű szavakkal összetéveszteni. Az idegen eredetű szavak azok, amelyeket megváltoztatás nélkül használunk. A jövevényszavaknál pedig látszik, hogy a nyelv stílusához igazodtak az idők folyamán. Ezek az idegen eredetű szavak nem arra szolgálnak, hogy egy tárgynak vagy kifejezésnek nevet adjunk, hanem szinonimaként szolgálnak, esetlegesen többletjelentéssel bírnak. Ilyen az angol ’first lady’ amelyet magyarul is kifejezhetnénk körülményesebben, viszont mégis mindenki az angol szót használja, mivel jól hangzik, tömör és velős, magában hordozza mindazt a jelentést, amelyet a magyarban hosszabban tudnánk kifejezni. Ilyen angol eredetű idegen szavunk az ’interjú’ is, amelyet szintén mindenki ismer és használ, ámbár magyar megfelelője lehetne a ’kikérdezés’, ’beszélgetés’, ám ennél itt többről van szó, és itt is az a helyzet, hogy az ’interjú’ magában hordozza mindazt a jelentést, amely a ’beszélgetés’ szóból hiányzik.

Tehát összefoglalva: egy jövevényszó azzal a céllal keletkezik, hogy egy új tárgynak, jelenségnek, kifejezésnek legyen megfelelője, és ezt a legegyszerűbben átvétellel lehet megtenni, amely később igazodik a fogadó nyelvhez. Ezzel szemben az idegen szavakat nem azért használjuk, mert nincs a saját nyelvünkben megfelelő kifejezés az adott jelenségre, hanem azért, mert az adott dolog jelentését a saját kifejezésünk nem tükrözi vissza kellőképp, viszont az idegen eredetű szó igen.

Mindezek ellenére azonban nem szabad azt a hibát elkövetni, hogy egy látszólagos jövevényszót idegen eredetűnek tituláljunk. A látszólagos jövevényszavak idegen eredetű szavak, vagy szórészek újraképződései.

Léteznek továbbá az úgynevezett tükörszavak, amelyek az átvevő nyelv szavaival tükrözik vissza az idegen eredetű összetett szót tükörfordítással. Ilyen például a ’felhőkarcoló’, amelynek a német megfelelője a ’Wolkenkratzer’. Wolke=felhő, kratzen=karcolni.

Ha az ember ezeknek a kifejezéseknek utánanéz könyvtárakban, láthatja, hogy majdhogynem több idegen eredetű szót és jövevényszót használ a magyar nyelv, mint eredeti magyar szót. Léteznek azonban ilyen, az ősmagyar nyelvből, örökölt szavak, amelyeket nem befolyásoltak az idegen kultúrák. Újabb kellemes meglepetés, hogy nem csak a magyar nyelv vett át idegen szavakat, hogy aztán azt használja, hanem számtalan szót és kifejezést átvett más nyelv is a magyarból.

A nyelvi purizmus

A purizmus a teljes stílustisztaságra való törekvés. A nyelvek esetén ez azt jelenti, hogy a nyelvészek, vagy legalább is hozzáértő emberek egy csoportja arra törekszik, hogy a nyelvi tisztaságot megőrizzék azáltal, hogy megpróbálják az idegen eredetű, valamint a jövevényszavakat kiiktatni, lecserélni úgy, hogy kizárólag a saját nyelvi elemeket használják fel. Ezeket az újonnan alkotott szavakat viszont sok esetben csak egy bizonyos réteg, vagy egy régió használja, így nem mindig terjednek el olyannyira, hogy teljesen beépüljenek a magyar nyelvbe.

A mai napig kísérleteznek, próbálkoznak azzal, hogy minden esetben csak magyar eredetű szavakat használjunk, ám a 20-21. századi gyors iparosodás és a technika hihetetlen gyorsaságú fejlődése miatt ez szinte lehetetlen vállalkozás, továbbá nem is biztos, hogy feltétlenül szükséges, ugyanis a nyelvek állandó változása, egymással való kapcsolata azt mutatja, hogy az emberiség egy egységként létezik. Ha mindenáron arra törekszünk, hogy csak és kizárólag eredeti magyar szavakat használjunk, az más népek felé az elzárkózást mutatja. Az emberiség mégiscsak egy fajhoz tartozik.