Aki azt hiszi, hogy anyanyelve „tiszta”, azaz semmilyen más nyelv nem befolyásolta létezése során, az téved. Számtalan olyan szó létezik, amelyről az ember azt gondolná, hogy az anyanyelvének sajátja, de valójában más nyelvektől származnak, és az idő múlásával beilleszkedtek a nyelvbe. Ezt a beilleszkedést „átvételnek” nevezzük.
A magyar nyelv is rengeteg jövevényszót tartalmaz, még azok is jövevényszavak, amelyekről nem is gondolnánk, hogy nem „eredeti” magyar szó.
Nézzük például a magyarul ’cúg’-ként használt szót, amelyet lehet, hogy kevesen ismernek és használnak, de létezik és méghozzá jövevényszó. A német ’Zug’ (huzat) szóból ered és ugyanilyen jelentéssel használjuk. De német jövevényszavunk még az ordenáré (ordinär), kupleráj (Kuplerei) és a ringlispil (Ringelspiel) is. A német jövevényszavak nagy része a világháborúkra, a németek Magyarországon tartózkodására vezethető vissza, ebben az időben rengeteg szót vettünk át a német nyelvből. Más nyelvekből is vettünk át szavakat, mint például a franciából a fotel ’fauteuil’ vagy a smafu ’je m’en fous’ szavakat.
Tehát az idegen szavak átvétele egyértelműen a nyelvek kapcsolódását, kapcsolatát jelenti, amely lehet, hogy már nem áll fenn, de egykoron fennállt.
A jövevényszavak legtöbbször azon okból kifolyólag jönnek létre, hogy a saját nyelvben a tárgyra vagy kifejezésre még nem létezik megfelelő szó vagy a tárgyat, kifejezést még egyáltalán nem is ismerték azelőtt.
Ám nem csak a németektől, franciáktól és angoloktól vettünk át szavakat, távolabbi országok, népek kifejezéseit is használjuk, anélkül, hogy tudnánk, nem magyar eredetű. Török jövevényszavaink száma is elég nagy, ilyen jövevényszó például az ’alma’, ’buzogány’, ’gyöngy’. Ezek nagy részét természetesen a török megszállás idején vettük át, de már a honfoglalás előtt is nagy volt a török nyelv befolyása a magyar nyelvre.
Milyen más formában merülnek fel a más népektől átvett szavak, kifejezések?
A jövevényszavakat nem szabad az idegen eredetű szavakkal összetéveszteni. Az idegen eredetű szavak azok, amelyeket megváltoztatás nélkül használunk. A jövevényszavaknál pedig látszik, hogy a nyelv stílusához igazodtak az idők folyamán. Ezek az idegen eredetű szavak nem arra szolgálnak, hogy egy tárgynak vagy kifejezésnek nevet adjunk, hanem szinonimaként szolgálnak, esetlegesen többletjelentéssel bírnak. Ilyen az angol ’first lady’ amelyet magyarul is kifejezhetnénk körülményesebben, viszont mégis mindenki az angol szót használja, mivel jól hangzik, tömör és velős, magában hordozza mindazt a jelentést, amelyet a magyarban hosszabban tudnánk kifejezni. Ilyen angol eredetű idegen szavunk az ’interjú’ is, amelyet szintén mindenki ismer és használ, ámbár magyar megfelelője lehetne a ’kikérdezés’, ’beszélgetés’, ám ennél itt többről van szó, és itt is az a helyzet, hogy az ’interjú’ magában hordozza mindazt a jelentést, amely a ’beszélgetés’ szóból hiányzik.
Tehát összefoglalva: egy jövevényszó azzal a céllal keletkezik, hogy egy új tárgynak, jelenségnek, kifejezésnek legyen megfelelője, és ezt a legegyszerűbben átvétellel lehet megtenni, amely később igazodik a fogadó nyelvhez. Ezzel szemben az idegen szavakat nem azért használjuk, mert nincs a saját nyelvünkben megfelelő kifejezés az adott jelenségre, hanem azért, mert az adott dolog jelentését a saját kifejezésünk nem tükrözi vissza kellőképp, viszont az idegen eredetű szó igen.
Mindezek ellenére azonban nem szabad azt a hibát elkövetni, hogy egy látszólagos jövevényszót idegen eredetűnek tituláljunk. A látszólagos jövevényszavak idegen eredetű szavak, vagy szórészek újraképződései.
Léteznek továbbá az úgynevezett tükörszavak, amelyek az átvevő nyelv szavaival tükrözik vissza az idegen eredetű összetett szót tükörfordítással. Ilyen például a ’felhőkarcoló’, amelynek a német megfelelője a ’Wolkenkratzer’. Wolke=felhő, kratzen=karcolni.
Ha az ember ezeknek a kifejezéseknek utánanéz könyvtárakban, láthatja, hogy majdhogynem több idegen eredetű szót és jövevényszót használ a magyar nyelv, mint eredeti magyar szót. Léteznek azonban ilyen, az ősmagyar nyelvből, örökölt szavak, amelyeket nem befolyásoltak az idegen kultúrák. Újabb kellemes meglepetés, hogy nem csak a magyar nyelv vett át idegen szavakat, hogy aztán azt használja, hanem számtalan szót és kifejezést átvett más nyelv is a magyarból.
A nyelvi purizmus
A purizmus a teljes stílustisztaságra való törekvés. A nyelvek esetén ez azt jelenti, hogy a nyelvészek, vagy legalább is hozzáértő emberek egy csoportja arra törekszik, hogy a nyelvi tisztaságot megőrizzék azáltal, hogy megpróbálják az idegen eredetű, valamint a jövevényszavakat kiiktatni, lecserélni úgy, hogy kizárólag a saját nyelvi elemeket használják fel. Ezeket az újonnan alkotott szavakat viszont sok esetben csak egy bizonyos réteg, vagy egy régió használja, így nem mindig terjednek el olyannyira, hogy teljesen beépüljenek a magyar nyelvbe.
A mai napig kísérleteznek, próbálkoznak azzal, hogy minden esetben csak magyar eredetű szavakat használjunk, ám a 20-21. századi gyors iparosodás és a technika hihetetlen gyorsaságú fejlődése miatt ez szinte lehetetlen vállalkozás, továbbá nem is biztos, hogy feltétlenül szükséges, ugyanis a nyelvek állandó változása, egymással való kapcsolata azt mutatja, hogy az emberiség egy egységként létezik. Ha mindenáron arra törekszünk, hogy csak és kizárólag eredeti magyar szavakat használjunk, az más népek felé az elzárkózást mutatja. Az emberiség mégiscsak egy fajhoz tartozik.
