Egységes olasz nyelv Olaszország megalakulásakor gyakorlatilag nem létezett. Az irodalmi nyelvezettől – melyben törekedni próbáltak a római kor nyelvezetére – annyira eltávolodott a beszélt nyelv, hogy az irodalmi nyelven íródott könyveket le kellett fordítani, hogy azok a hétköznapi emberek számára is olvashatók legyenek. Olaszország még mindig erősen dialektusokra van tagolva, egyes becslések szerint ma is kb. 200 nyelvjárás fedezhető fel. Ezek északtól dél felé haladva olyan erősen különböznek egymástól, hogy ha onnan származó emberek találkoznak egymással, bizony nehezükre esik megérteni egymást. Az irodalmi nyelv alapjául a toszkán nyelvjárás szolgál. A nyelv egységesítésében nagy szerepe volt a médiának: először az országos újságok, majd a televízió teremtett olyan helyzetet, hogy az embereknek meg kellett érteniük az egységesített olasz nyelvet. Ez akkortájt nagyban különbözött a dialektusoktól (és különbözik még ma is), de mikor két, más dialektust beszélő olasz ember találkozik, vagy olasz sajtótájékoztató, gyűlés vagy parlamenti ülés megy, ez, a hivatalos olasz használatos. Tehát az emberek otthon a saját nyelvjárásukban beszélnek (ami szóhasználatban vagy akár nyelvtanban is eltérhet az egységesített nyelvtől), de ha kell, akkor a hivatalos olaszt használják.
