Az anyanyelvű fordító-elv – miért olyan fontos ezt az elvet betartani?

Mindig kihangsúlyozzuk, hogy anyanyelvű fordítókkal dolgozunk irodánkban. Mit is jelent ez pontosan, és miért fontos?

Milyen is az anyanyelvű fordító:

Nagyon egyszerű. A lefordítandó szakszöveg célnyelvének meg kell egyeznie a fordító anyanyelvével. Ez azt jelenti, hogy ha egy magyar szaknyelvi szöveget angolra szeretne lefordíttatni, akkor mi azt egy angol anyanyelvű, de magyarul is jól beszélő fordítónak adjuk oda, ő készíti el a fordítást. A hangsúly itt a CÉLNYELVEN van. Ha ugyanis az angol a FORRÁSNYELV és a magyar a CÉLNYELV, tehát ugyanaz a nyelvpár, mint az előző példában, csak megfordított iránnyal, akkor a fordítás egy magyar anyanyelvű fordítónak megy elkészítésre. Ez így működik akkor is, ha a szakterület elméletileg ugyanaz. Ha például egy csillagászati szöveget kell lefordítani magyarról németre, akkor a német anyanyelvű fordító kapja meg a szöveget, fordított esetben pedig a magyar fordító.

Miért szükséges ezen elv betartása?

Az említett példánál nem igazán látható a dolog logikája, ha azonban azt vesszük számba, hogy egy szakfordító több éves munkája sem biztosan elegendő ahhoz, hogy más nyelvek szakterületeit olyan szinten értse és használja, mint saját anyanyelvének szakterületeit. Anyanyelvének ismerete mindig is erősebb lesz, mint bármely más tanult nyelv ismerete. Mivel az egészen különös nyelvi egységeken túl, mint például meghatározott szófordulatok vagy olyan esetek, amelyek során az egyébként használható nyelvtani szabályok részben vagy teljesen érvényüket vesztik, az ország szokásai és adottságai is fontos szerepet játszanak.

Erre remek példa a törvényhozás. Minden nyelvnek megvannak a saját formaságai, megfogalmazásai, amelyek lehet, hogy más nyelv(ek)ben egyáltalán nem is léteznek. Ilyen jogi szövegek esetén a szakfordítónak nem csak a saját országának jogrendszerét kell kitűnően ismernie, annak érdekében, hogy egy kiváló fordítást alkothasson, hanem iskolázottnak is kell lennie jogi területén, hogy a megfelelő szakzsargont a megfelelő helyen fel tudja használni, és ezzel a szöveget teljes mértékben érthetővé tegye. Akármennyi ideig is foglalkozik a fordító idegen nyelvekkel, soha nem fogja anyanyelvének szintjét megütni egyik másik nyelv sem. Ezért tehát a legjobb minőséget csak is anyanyelven beszélő fordítóktól várhatjuk el.

Erre jó példa az angol nyelv. Manapság ezt a nyelvet tanulják a legtöbben, nagyon divatos, szinte mindenki beszéli valamilyen szinten. Ebből adódik az a probléma, hogy sokan azt gondolják, hogy tökéletesen uralják a nyelvet, nincs szükségük segítségre. Azonban rengeteg eset van, amikor bizonyos kifejezések megfelelőjét csak az anyanyelvű fordító használja jól.

Amennyiben a fordítás után kérdése adódna valamivel kapcsolatban, úgy azt az anyanyelvű fordító felé szívesen továbbítjuk, ugyanis ő az, aki tudja, és meg tudja indokolni, hogy miért úgy fordított le egy kifejezést, ahogy.

Ezen okokból kifolyólag nem csak arra ügyelünk, hogy a megfelelő szakterületű fordítót megkeressük, hanem arra is, hogy az a fordító a célnyelvet anyanyelvi szinten beszélje.

Fordító – a szuperhős 7 szupererővel

Magát csak fordítónak nevezi.

Nem visel sem köpenyt, és nincs lézerszeme. Csak ül szerényen az íróasztalnál a képernyő mögött. Épp átültet egy szöveget saját anyanyelvére. Talán az eredeti szöveg egyik példánya épp ott hever a billentyűzet mellett, a fordító pedig vizsgálódó pillantásokat vet rá minduntalan. Pötyög, szünetet tart, ráncolja a homlokát, pötyög tovább, olvas, kortyolgatja kávéját. Amit ő tesz, azt talán senki sem látja, és nem is tűnik túl izgalmasnak, mégis ő mindig elérhető, ha szükség van rá. De ki is tulajdonképpen ez a „fordító”?

Tulajdonképpen nem létezik A fordító.

Munkája sokkal inkább a legkülönbözőbb szemléleteket rejti magában. Ezért szükséges a 7 szupererő, amelyek nélkül nem fordító a fordító.

1. A fordító nyelvész és szövegalkotó egyben.

Magától értetődő, hogy a fordító szavakkal, nyelvekkel és szövegekkel foglalkozik, ezek az ő alapanyagai. Ennélfogva különböző funkciókat tölt be és széles spektrummal és rengeteg ismerettel kell rendelkeznie a nyelvészet területén. A kiinduló szöveg értelmezése és annak bemutatása annyira biztos lábakon kell álljon, mint egy orvosi diagnózis. Ugyanennyire fontos a célszöveg stilisztikai, szintaktikai és szemantikai igényeinek eleget tennie, tehát a tökéletességre kell törekednie mindig. Tehát, mint ahogy a nyelvészt a szövegelemzés és a szövegalkotás jellemez, úgy a fordítót is.

2. A fordító, mint specialista

Ezen általános, mondhatni magától értetődő kompetenciák mellett a fordítótól a saját munkaterületén belül azt is elvárjuk, hogy a szöveg alkotójával megegyező kvalifikációt tudjon felmutatni, ugyanakkor a célközönséget is ismerje. Tehát nem csak nyelvész, hanem az egyes szakterületek, például jog, technológia vagy gazdaság specialistája. Ha ez a „bennfentesség” nincs meg a fordítónál, a célravezető, pontos fordítás, amely az eredeti szöveg minőségével megegyezik, nem jöhet létre. A célnyelv terminológiáit, vonalvezetését és a szaknyelvi szokásait a legapróbb részletekig kell ismernie és használni is kell tudnia.  

3. A fordító, mint diplomata

Ha valaki nyelvek között kommunikál, akkor a kultúrák között is. Nem csak a pódiumon álló tolmácsoknak fontos a diplomatikus készség, a fordítónak is fontos tulajdonsága kell legyen. Az egyszerűnek vélt feladat, levelezéseket és más kommunikációs anyagokat más nyelvre átültetni, valójában számtalan olyan folyamatot foglal magába, amelyek a célszöveg sikerét garantálják: a nyelvi szintek egymással való megfeleltetése, az etikai különbségek pontos ismerete nélkülözhetetlen, de az üzleti praktikák, kifejezések és a kereskedelem ismerete is elvárt. Az üzleti partnerek közötti kapcsolat minőségének pontos, torzítatlan visszaadása, ugyancsak felbecsülhetetlen készség, amellyel a fordítónak rendelkeznie kell.

4. A fordító, mint pszichológus

A diplomáciai készség a fordítónál és tolmácsnál kiegészül olyan tehetséggel, melynek segítségével a sorok közötti apró, tudattalan jelentéseket képesek kiérezni, és azokat a célnyelven visszaadni. A kimondott, leírt szavakon túl a nonverbális jelentést is vissza kell adni a fordítás során, mint például a kedélyállapotot, de az udvariasságon túlmutató mondanivalót is ugyanúgy át kell adni a célszövegben. A szóbeli kommunikáció során, a reklámszövegekben és a hirdetések szövegében ezek a nonverbális faktorok központi jelentőséggel bírnak.  

5. A fordító, mint örök diák

Manapság az aktív élet és a tanulásra való hajlam nem csak az ideális világgal kapcsolatos elképzelések kulcsszavai, kifejezései. A fordítónál ezen készségek már régóta a gyakorlatban vannak, sőt, a mindennapi munkája nélkülözhetetlen részei. Az tehát, hogy a fordítónak mindig naprakésznek kell lennie, elég enyhe kifejezés.  

A mai egyre gyorsabban változó világunkban nem változik semmi olyan gyorsan, mint a nyelv. A neologizmusok tanúsítják a fejlődést és az új termékek megjelenését. A nyelv használatának és a szokások szociokulturális változásai a kommunikáció területén egyre gyorsabb alkalmazkodást követelnek meg.

Az újonnan megjelenő technológiák által rengeteg új szakkifejezés kerül bevezetésre, amelyekhez a fordítónak gyakorlatilag megjelenésük pillanatában alkalmazkodnia kell.

Ez egy szokatlanul eleven és soha alább nem hagyó érdeklődést kíván meg a fordítótól a nyelveket és a világ dolgait, valamint az aktualitásokat és változásokat illetően. Ez persze rengeteg olvasást követel meg tőle.

6. A fordító, mint filozófus

A delphoi Apollón-templom híres intelme így szól: „Ismerd meg önmagad!”. Ez a mondat érvényes a fordítóra is, méghozzá rendkívüli mértékben. A tanulmányok és folyamatos továbbképzés nem jelenti azt, hogy a fordító az előnyben részesített témái minden egyes részletét tökéletesen ismerik. Tehát egy kereskedelmi – és társadalomjogi szakfordítónak nem kötelező magát a büntetőjog területén jól éreznie. Az, aki a gépészetre specializálódik, lehetséges, hogy az elektromosság területén már nem állja meg a helyét.  A kifogástalanul komoly és professzionális magatartás a fordító esetében attól is függ, hogy a fordító ismeri-e saját erősségeit, határait és gyengeségeit is.

Ami a fordító napi lehetséges és elvárható megbízási terhelhetőségét jelenti, nem csak a munkabéli kapacitását kell figyelembe vennie, hanem a magánéleti és egészségügyi keretfeltételeit is tudatosítania kell magában minden nap.

7. A fordító, mint üzletember

Ön számára, mint ügyfél, teljesen közömbös lehet az, hogy a fordító, akit megbíz, jó üzletember-e, avagy sem. Az, hogy ő a saját könyvelését rendben tartja-e, vagy bevételei elegendők-e számára, nem vonatkozik az ügyfelekre, és valószínűleg nem is foglalkoztatja őket.

Viszont jó üzletembernek kell lennie.

A fordításhoz üzleti szempontból elsősorban az a képesség tartozik, hogy egy megbízás munkaigényét fel tudja-e mérni a fordító. A szöveg nagyságát és nehézségét már előre meg kell tudni állapítania, annak érdekében, hogy a megfelelő határidőt tudja megadni a megbízónak, megelőzve ezzel a fölösleges költségeket és stresszt a megbízó részéről, aminek következtében a fordító imázsa sem sérül.

A fordítónak képesnek kell lennie arra is, hogy a munkája során felmerülő költségeket udvariasan, de határozottan közölni tudja a megbízóval. Csak így tervezhető meg és végezhető el munkája mindenféle kellemetlen meglepetés nélkül.

Ezek a képességek, készségek azok, amelyekkel a fordítónak rendelkeznie kell, és ezek ismerete jól visszatükrözi azt, hogy mennyire komplex egy fordító munkája. Ezen okokból vonulnak vissza a fordítók és tolmácsok a háttérbe, végzik szerényen munkájukat, teljesen láthatatlanul.

Mint szolgáltató, a szó szűkebb értelmében értve, szó szerint éjjel-nappal rendelkezésre áll és mások – a legtöbb esetben az Ön vállalkozásának – javát szolgálja. Sok esetben elfelejti a szabadnapokat, félrerakja magánéletét azért, hogy Önnek segítsen sikereinek elérésében, hogy a nemzetközi kommunikációban a lehetetlent véghez vigye.

Csak úgy, mint a szuperhősök.

Szeretjük hivatásunkat, és örömmel tölt el, ha bevethetjük „szupererőinket”, azért, hogy Önnek segíthessünk.

A fordító és tolmács közötti különbség

Manapság az emberek nagy része szinonimaként kezeli a ’fordító’ és ’tolmács’ szavakat. A valóságban viszont a két tevékenység között óriási különbségek vannak.

A fordítók és a tolmácsok írott vagy beszélt idegen nyelvet fordítanak le professzionális szinten anyanyelvükre. Ezen fordításoknál ők többnyire kilépnek a hétköznapi nyelvezetből, minden esetben szükséges az emelkedett nyelvi szint kiváló ismerete, például rengeteg szakszót kell ismerniük, a kiinduló-, és a célnyelvben egyaránt.

A fordítók többnyire írásban dolgoznak, ami azt jelenti, hogy írott szövegeket fordítanak, mint például okiratokat vagy használati utasításokat.

A fordítók képzésének elvégzése után szert tesznek olyan képességre, amelyek által egy szövegeket a legmélyebb értelmében is fel tudnak dolgozni és azt anyanyelvükre átformálni, úgy, hogy az úgy hasson, mintha anyanyelven íródott volna.

Ezek után sejthető, hogy mennyire fontos számukra a precizitás, minden kis apró részlet jelentős számukra, munkájuk tökéletes elvégzése érdekében. Természetesen itt nem csak a megfelelő szó alkalmazása a fontos, hanem magának a szövegnek a felépítése is elsődleges fontosságú.

A tolmácsok ezzel szemben a hallott idegen nyelvet fordítják szóban anyanyelvükre. Sok esetben a hallottakat viszont szimultán kell fordítani, amely rendkívül megterhelő. Emellett létezik a konszekutív tolmácsolás, amelynél a tolmácsnak van lehetősége jegyzetelni, persze csak a legfontosabb adatokat, szavakat.

A jegyzetelésnek is meg vannak a maga szabályai, praktikái, ezeket, és magát a tolmácsolást a tolmácsképzések alatt lehet elsajátítani, ahol a tanulók a gyors nyelvmegértést és annak gyors, ámbár precíz visszaadását gyakorolják. A különbségek tehát láthatók, mindkét munka nehéz a maga módján, mindkettőnek vannak a másikkal szemben előnyei és hátrányai.