Manapság az emberek nagy része szinonimaként kezeli a ’fordító’ és ’tolmács’ szavakat. A valóságban viszont a két tevékenység között óriási különbségek vannak.
A fordítók és a tolmácsok írott vagy beszélt idegen nyelvet fordítanak le professzionális szinten anyanyelvükre. Ezen fordításoknál ők többnyire kilépnek a hétköznapi nyelvezetből, minden esetben szükséges az emelkedett nyelvi szint kiváló ismerete, például rengeteg szakszót kell ismerniük, a kiinduló-, és a célnyelvben egyaránt.
A fordítók többnyire írásban dolgoznak, ami azt jelenti, hogy írott szövegeket fordítanak, mint például okiratokat vagy használati utasításokat.
A fordítók képzésének elvégzése után szert tesznek olyan képességre, amelyek által egy szövegeket a legmélyebb értelmében is fel tudnak dolgozni és azt anyanyelvükre átformálni, úgy, hogy az úgy hasson, mintha anyanyelven íródott volna.
Ezek után sejthető, hogy mennyire fontos számukra a precizitás, minden kis apró részlet jelentős számukra, munkájuk tökéletes elvégzése érdekében. Természetesen itt nem csak a megfelelő szó alkalmazása a fontos, hanem magának a szövegnek a felépítése is elsődleges fontosságú.
A tolmácsok ezzel szemben a hallott idegen nyelvet fordítják szóban anyanyelvükre. Sok esetben a hallottakat viszont szimultán kell fordítani, amely rendkívül megterhelő. Emellett létezik a konszekutív tolmácsolás, amelynél a tolmácsnak van lehetősége jegyzetelni, persze csak a legfontosabb adatokat, szavakat.
A jegyzetelésnek is meg vannak a maga szabályai, praktikái, ezeket, és magát a tolmácsolást a tolmácsképzések alatt lehet elsajátítani, ahol a tanulók a gyors nyelvmegértést és annak gyors, ámbár precíz visszaadását gyakorolják. A különbségek tehát láthatók, mindkét munka nehéz a maga módján, mindkettőnek vannak a másikkal szemben előnyei és hátrányai.
