Hogy miről lehet megismerni a jó fordítót és a jó fordítást? Arról, hogy nem lehet tudni, hogy az ember egy fordítást olvas-e éppen.
Igen, manapság nem gyakran találni olyan szakképzett és mindenre odafigyelő fordítót, aki képes lenne olyan fordításokat készíteni, amiről aztán nem derül ki, hogy az egy fordítás. Ennek sokkal inkább az ellenkezője igaz.
Akaratlanul is, amikor az ember kézbe vesz egy dokumentumot, és az az érzése, hogy nem igazán hangzik jól magyarul, vagy, hogy ebben furcsa mondatszerkezetek vannak, esetleg nem úgy követik egymást a mondatok, ahogy azt az ember várná, mindjárt felmerül az emberben a kérdés, hogy ez most akkor egy fordítás, vagy csak egy szétszórt ember írta és nem tud helyesen fogalmazni?
A legtöbb esetben aztán, ha egy kicsit közelebbről is megvizsgáljuk a szöveget, máris rájövünk, hogy igen, valószínűleg igazunk volt, ez tényleg egy fordítás, s néhány perc múlva már azt is pontosan meg tudjuk mondani, hogy ez mely mondatokból, részekből derül ki a leginkább. Ha pedig beszélünk néhány idegen nyelvet, akkor jó esetben még arra is könnyen rá fogunk jönni, hogy milyen nyelvű volt az eredeti szöveg, amiről a fordítás készült.
A fordító munkájában éppen az a kihívás, hogy hogyan tudja elrejteni ezeket az apró árulkodó jeleket, hogyan tud olyan megoldást találni, ami nem árulja el őt. A rutinosabbak ezt úgy szokták orvosolni, hogy a kész szöveget néhány napig pihenni hagyják, majd újra előveszik, s akkor frissen, szinte újult erővel átolvassák, újra átírják az egészet, ami ekkor már szinte biztos, hogy tökéletes lesz, ha mégsem, akkor jobban teszi, ha másodszor is átszerkeszti kicsit a mondatokat, de másodjára már közel sem kell annyit dolgoznia vele.
